Salakos és US Open® pályák

Pályáink 4 salak, és négy US Open® borítású kemény pálya (decoturf), ebből két salakpálya és a négy egybefüggő kemény pálya lesz télre lefedve sátorral.

Keveset beszélünk erről a témáról, pedig igazi teniszmolyokat talán nem csak az érdekel, hogy ki hogyan játszik a US Openen, hanem az is, hogy min játszanak. Pedig általában elintézzük annyival a kérdéskört, hogy a US Opent kemény borításon rendezik, majd hosszas vitákat folytatunk arról, hogy gyors vagy lassú keménypályáról beszélünk, és ez melyik játékosnak kedvez.
Pedig ha nemes egyszerűséggel lekeménypályázzuk a borítást, tulajdonképpen azoknak a mérnököknek, szakembereknek a munkáját butítjuk le, akik a US Open pályáit tervezik, építik, alkotják. Mert ezek a pályák nem egyszerűen keménypályák, hanem úgynevezett „párnázott” keménypályák – köszönhetően annak a két réteg gumiadaléknak, amit még a játékosok is éreznek.Na de a történet nem ilyen egyszerű, hanem kifejezetten tudományos alapú, amit most megpróbálunk magyarul is érthetően elmagyarázni, hátha sikerül. John Graham, a California Courts pályakészítő és építő vállalat, valamint a borítást szolgáltató bostoni anyavállalat, a DecoTurf igazgatója azt mondja, a pályák építése évről évre egyre több tudományos kreativitást igényel.
A US Open kezdete előtt hónapokkal az ITF követelményeinek megfelelő, különböző formulájú pálya mintákat küldenek független laborokba tesztelésre, ahol kipróbálják, hogyan viselkedik a borítás, ha teniszeznek rajta. Ez már önmagában puszta tudomány: kiszámolják például a súrlódási együtthatót és azt is, hogy milyen deformációt okoz a borításon a labda pattanása.
A laborok által kiszámított számadatok együtt adják a pálya sebességét. Graham szerint a pályák sebességét lassítani és gyorsítani tudják a borításban található kvarchomok adagolási mennyiségének és a homokszemcsék méretének variálásával. Például Indian Wellsben azért szeretne lassabb borítást a tornaigazgató, mert a kaliforniai sivatagi éghajlat alacsony páratartalmával jobban kombinálható a lassú keménypályás tenisz. Így Graham és csapata azokba a borításokba több kvarchomokot adagol. Ám minden észak-amerikai keménypálya más környezetben található, ezért mindegyik egyéni tervezést igényel.
Mielőtt a DecoTurf egyáltalán elkezdhetne azon gondolkozni, hogy milyen felső réteggel borítsa a pályát, sok a munka. Összesen hat, egyenként három milliméter vastag réteg alkot egy US Open teniszpályát. Minden pálya alapja egy aszfaltréteg. A cement leborítása után még homokot is kevernek az adalékba, hogy tökéletesen sima legyen és alaposabban megkössön az első réteg.
Amitől „párnázott” lesz a borítás, azok a nagyobb gumidarabok. Ezekből három bevonatot helyeznek egymásra, úthenger segítségével, ez adja az aszfalt fölötti második réteget. A harmadik rétegben is gumi van, de ez már két-három finomra őrölt gumiból készített vékony párnacsík, amik pedig arra szolgálnak, hogy kiegyenlítsék a borítást és betöltsenek minden apró űrt. A gumitól kissé rugalmasabb lesz a borítás, amit a játékos éppen csak érez, de annyira azért nem rugalmas, hogy a labda pattanása kiszámíthatatlanná váljon.
A negyedik réteg határozza meg azt, hogy milyen gyors a borítás. Ennek a struktúrájában már vannak olyan pigmentek, amik a pálya színét is meghatározzák, de legfőképpen az a bizonyos szintetikus kovasav formula és a kvarchomok keveréke, ami a gyorsaságot adja. Az ötödik réteg a befejező szint, amiben nincs homok, ám annál több pigment, ami erősebbé teszi a pálya színét. A hatodik rétegben a vonalakat kialakító kovasav formula található, míg a pálya többi részének felső rétege a labda csúszását akadályozza meg. 
Fotó: Europress/getty
Minden évben, közvetlenül a US Open előtt készítenek egy új összetételű formulát, így minden pálya felső három rétegét újra felkenik. Néhány évente teljes felújításban részesülnek a pályák, ami azt jelenti, hogy az aszfalt rétegig visszabontják és újraépítik a borítást.
Hogy a US Open minden pályája teljesen egyforma borítást kapjon, a DecoTurf számítógép által vezérelt gyártási folyamatot alkalmaz, melynek során precízen mérik ki az adagokat és az arányokat. A US Open pályák sebességét alapvetően David Brewer tornaigazgató határozza meg, mely minden stadionban és kisebb pályán ugyanolyan mértékű. Fontos azonban hozzátenni, hogy a tájolásból, lelátó méretekből és időjárási körülményekből adódó különbségek miatt a különböző pályák sebessége így is kissé eltérhet, ám lényegesen nem. Ezt külön tesztelik a torna kezdete előtt.
Nem csak a pálya felépítése komoly tudományos munka, hanem a szín kikeverése is. 2004-ig a pályák halványzöldek voltak, 2005-től viszont a játékterület kék színű lett, a vonalakon kívüli terület pedig zöld maradt – ez a California Courts szakértőinek javaslatára történt. Az azóta védjegyezett US Open Blue árnyalat és a Wilson sárga teniszlabdái ugyanis pontosan ellentétes színűek a Newton-féle színgömb alapján, így mind a teniszezők, mind a nézők, mind pedig a televíziós közvetítések szempontjából látványosabb és jobban élvezhető a játék.
A US Open pályák színe hivatalosan a Pantone Blue 2965U árnyalat, ám a további kék vagy lila árnyalatok hasonló kontrasztot mutatnak a labda sárgája mellett, így nem véletlenül alkalmazzák ezeket a színeket a keménypályákon. A játékterületen kívüli zöld borítás szintén védjegyezett – a Pantone 357U a US Open Green fantázianevet kapta. Ebbe az árnyalatba kevertek egy kevés sárgát, hogy még inkább kiemelje a kék pálya és a sárga labda kontrasztját.
A torna szervezői mindenképpen saját színeket szerettek volna, hogy ha valaki bekapcsolja a tévét, a kék-zöld borításról azonnal tudja, hogy a New York-i Grand Slam tornát nézi, így ennek a két árnyalatnak hivatalosan a US Open a jogtulajdonosa.
Gondoltátok volna, hogy csak a pályák kialakítása ilyen alapos tudományos munka? És akkor még csak a borításnál járunk, a Grand Slam torna sikeres megrendezéséhez szükséges millió más területet még nem is említettük…
 
(A cikk Tim Newcomb: The science behind creating the US Open Courts and signature colours című, a Sports Illustrated magazinban megjelent írása alapján készült.)